Immár negyedik éve, hogy majdnem minden reggelemet a magyarországi anglikán közösség online imacsoportjával töltöm a virtuális térben. A félórás Zoom-alkalmakat a hazánkban működő St Margaret's Anglican Episcopal Church, Budapest, Hungary vezetője, Frank Hegedűs kezdeményezte még a Covid idején, amikor nem volt mód személyes találkozásra. A kis csoport annyira megszerette ezeket a napindító együttléteket, hogy járvány elvonultával is folytatta a sorozatot.

Pilátusként úgy kerültem a krédóba, hogy 2020 nyarán e-mailt írtam az összes, Budapesten működő angol nyelvű egyháznak: nyelvgyakorlás céljából pár hétre önkénteskedést vállalnék náluk. Egyedül Frank Hegedűs válaszolt. Munkát nem tudott adni, de meghívott, hogy csatlakozzam az online imákhoz. Így is történt, és a négy esztendő alatt eredeti célomnál jóval többet kaptam: barátságokat, közösséget, életre szóló élményeket.

Reggelente van, hogy csak ketten-hárman, máskor akár nyolcan-tízen is találkozunk. A 15-20 perces zsolozsma után ki-ki elmondja gondolatait a napi olvasmányról vagy szentről, aztán kötetlenül beszélgetünk. Van, aki Angliából, Ukrajnából, Törökországból jelentkezik be, a többiek Budapestről csatlakoznak. Közösen fohászkodunk mindegyikünk aktuális imaszándékáért, együtt örülünk egyikünk-másikunk sikereinek, betegség, gyász és egyéb nehézségek idején pedig egy emberként szorítunk bajba került társunknak.

A közösségnek Magyarországon nincs temploma, de az evangélikusok nagylelkűen felajánlották nekik, hogy istentiszteletre használhatják Szentkirályi utcai központjuk kápolnáját. Minden vasárnap itt gyűlik össze az átlagosan 30-40 hívő a Church of England rítusú liturgiára, mely 90 százalékban megegyezik a katolikus mise rendjével. Így a magamfajta pápista is otthon érezheti magát rajta, és megmerítkezhet ebben a nemzetközi közegben. Szinte minden földrészről találni itt Magyarországon élő, tanuló, dolgozó egyháztagot, aki akár hosszú évek óta jár ide, vagy csak alkalmi jelleggel csatlakozik a szertartáshoz.

Ahogy neve is utal rá, az egyház lelkésze magyar felmenőkkel bír. Az Egyesült Államokban született, gyermekkorában magyarul nem volt alkalma megtanulni, ezért most igyekszik elsajátítani „apanyelvét”. Eredetileg ferences szerzetes volt, katolikus papként szentelték fel, de néhány év múlva átlépett az episzkopális egyházba – az anglikánok tengerentúli elnevezése –, és azóta annak lelkészeként tevékenykedik. Évtizedekig szülőhazájában szolgált, hazánkba 2010-ben érkezett, a Szent Margitot 1990-ben megalapító Denis Moss tiszteletes utódaként.

A ma délelőtti istentiszteleten pedig Frank Hegedűs pappá szentelésének 50. évfordulójára gyűltünk össze. A meghitt alkalmon lelkésztársak, közeli és távolabbi barátok, jó ismerősök adtak hálát lelkészük félévszázados szolgálatáért, barátságos személyéért, értük végzett munkájáért. Azért az emberért, aki odaadóan, befogadó, irgalmas lelkülettel, mindenkire kiterjedő személyes odafigyeléssel – és nem mellesleg kellő humorral – pásztora a maroknyi közösségnek.

God bless, Father Frank, God bless the dear Anglicans!