„Maradtunk hát ketten [a béketáborban], Magyarország és a Vatikán”. Orbán Viktor kijelentése, mely a kormányfő Ukrajnával kapcsolatos retorikájának központi elemévé vált, Ferenc pápa látogatása előtt több szempontból is jelentőségteljes. Egyrészt látványos szakítás a korábbi évek hangvételével. Ismert, hogy a migráció ügyében fennálló ellentét miatt a kormány milyen terhelt viszonyt alakított ki Ferenccel, aminek tetézéseként egy Fidesz-alapító publicista önfeledt pillanatában még a pápa épelméjűségét, illetve tisztességét is kétségbe vonta.

De Orbán a 2021-es budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus végeztével sem állta meg, hogy ne egy kevéssé elegáns búcsújándékba csomagolt gesztussal olvassa a pápa fejére, a menekültek pártfogolása helyett szerinte mi is volna a kötelessége. A politikus annak a levélnek a másolatával lepte meg Ferencet, amelyben IV. Béla magyar király IV. Ince pápához folyamodott segítségért az országát dúló tatárok – értsd: az akkori „migránsok” – ellen. „A miniszterelnök arra kérte az egyházfőt, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot” – erősítettek rá a híradások az „ajándék” félreérthetetlen üzenetére.

Ehhez képest fogadja most a kormány Budapesten minden ellenérzését félretéve, megkülönböztetett tisztelettel Ferenc pápát. A korábbi rosszízű kiszólások persze nem hiányoznak, így akár örülni is lehet e fejleménynek, de azért érdemes megvizsgálni: vajon miért e pálfordulás? Nos, miközben a kormány ukrajnai háborúval kapcsolatos politikája szembemegy az Európai Unió többi tagállamáéval, a miniszterelnök a nemzetközi rosszallás közepette nyilván legitimációs tényezőt lát a látogatásban. Mindehhez remek kulisszaként szolgál a Kossuth tér, az oltár tőszomszédságában a parlamenttel – merthogy legyünk biztosak benne: a pápai nagymise politikai áthallásokra is alkalmas helyszínét nem az egyház választotta.

Tény, hogy Ferenc pápa rendre a háború ellen szólal fel, és feltehetőleg Budapesten is megragadja majd az alkalmat, hogy egy Ukrajnával szomszédos országban sürgesse a békét. De mennyiben fedi a Vatikán álláspontja a magyar kormányét? Nézzük öt pontban, hogy ez a béke miért más, mint az a béke.

1.
„HÁNY HADOSZTÁLYA VAN A PÁPÁNAK?”
A fegyverszállítás kérdése

A kormány minduntalan kifogásolja, hogy a világ számos országa fegyvereket juttat Ukrajnának. Bár a NATO tagjaként nem tudja kivonni magát a szövetség minden vonatkozó döntése alól, és a hadianyagok küldésére vonatkozó januári uniós döntést sem vétózta meg, Magyarországon nem enged át fegyverszállítmányokat, és következetesen megbélyegzi azokat, akik így támogatják Ukrajnát. „Emberéleteket csak békével lehet megmenteni, sem a szankciós csomagok, sem pedig a fegyverszállítások nem hoznak békét, azok csak a konfliktus időbeli és földrajzi kiterjedésének kockázatát hozzák magukkal” – mondta Szijjártó Péter külügyminiszter februárban.

A Vatikán ezzel szemben nem ellenzi egy megtámadott ország ilyen módon történő segítését. Noha a pápa utalt rá, mennyire elítéli a hadiipari lobbit, és azt, hogy Ukrajnába tesztelési céllal bevetett fegyvereket is küldenek, egy önvédelmi háború hadianyagokkal történő támogatását bizonyos feltételekkel nem kifogásolta. „Ez politikai döntés, amely lehet morális, erkölcsileg elfogadható, ha az erkölcsösség feltételei között történik” – jelentette ki tavaly szeptemberben. Mint mondta, a lépés „lehet erkölcstelen, ha a szándék további háborút provokál, vagy ha olyan fegyvereket adunk oda, amelyekre [egy országnak] már nincs szüksége. A motiváció az, ami nagyrészt minősíti ennek a cselekedetnek az erkölcsösségét”. Az egyházfő hozzátette: az „igazságos háború” elve lehetővé teszi a fegyverek önvédelmi célú használatát egy agresszor országgal szemben. Sőt „az önvédelem nemcsak jogszerű, hanem a haza iránti szeretet kifejezése is. Aki nem védi meg magát, aki nem véd meg valamit, az nem szereti azt” – mondta.

Amint pedig Paul Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolataiért felelős titkára az America című magazinnak februárban nyilatkozta: „A Szentszék egyik feladata, ha úgy tetszik, hogy megpróbálja életben tartani a reményt, a béke álmát. De úgy gondolom, hogy a hangsúly – ami az ukrán hangsúlyt jelenti – továbbra is az ellenálláson, a [katonai] győzelmen van, és csak utána gondolunk a békére. Nem hiszem, hogy ebben a szakaszban a katonai megoldás előmozdítása nélkül a béke kerülne a középpontba.”

2.

„Ó BÉKE! BÉKE! LEGYEN BÉKE MÁR!”
A béke értelmezése

„Az Orosz Föderáció megtámadta Ukrajnát, és mi, magyarok, elítéljük ezt a támadást, elítéljük ezt a háborút, és egyértelmű, hogy kiállunk Ukrajna mellett, és felszólítunk mindenkit Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának a tiszteletben tartására” – nyilatkozta Szijjártó Péter külügyminiszter februárban a CNN-ben. Ha akarjuk, innentől nincs további kérdés, hiszen ez egybevág a Vatikán álláspontjával, amit a fenti idézett Paul Gallagher érsek így foglalt össze: „Az igazságos béke azt jelentené, hogy az oroszok kivonulnak Ukrajna területéről.”

Szijjártó amerikai, ezáltal a nemzetközi közvéleménynek szánt szavainak értékét ugyanakkor a ráutaló magatartás hiánya erősen csökkenti. Mert miközben valóban fellelhető néhány, a fentihez hasonló nyilatkozat, a kormányzat leghangsúlyosabb fő üzenete nem Oroszország következetes elítélése és az agresszió leállításának követelése. Másrészt a közvélemény jó részét annyira sikerült Moszkva-párti irányba áthangolni, hogy Bencsik András, a Demokrata főszerkesztőjének következő mondatai a kormánypárti nyilvánosságban nemhogy nem okoztak felhördülést, de, ha hinni lehet a szavainak, sokan egyetértőleg hallgatták: „Én nem találkoztam olyan emberrel ebben az országban, aki ha vesz egy mély lélegzetet (...) nem mondja azt ki, hogy igen, ő az oroszoknak drukkol. (…) „Igen, én is az oroszoknak drukkolok, de nem azért, mert oroszpárti vagyok. (…) „Azért drukkolunk [az oroszoknak], hogy ennek a pokoli hazugsággépezetnek legyen már vége, hogy egyszer süssön ki a nap, és mondjuk ki, hogy a fehér-fehér, a fekete, fekete, Zelenszkij egy bohóc.”

Ilyenformán amikor a magyar kormány békéről beszél, az embernek óhatatlanul az a benyomása, hogy ez leginkább jelző nélküli – értesd: a Kreml érdekeinek megfelelő – béke, szemben a Vatikán igazságos békéről alkotott és ekként hangsúlyozott felfogásával.

3.
„A BÉKÉHEZ KÉT FÉL KELL”
Az egyenlő mérce hiánya

A magyar kormány képviselői ezernyi gesztussal érzékeltik, hogy miközben papíron elismerik, Oroszország az agresszor, mennyire nem a megtámadott ország pártját fogják a konfliktusban. Elég arra gondolni, hogy Szijjártó Péter a BBC-nek adott múlt heti interjújában nem volt hajlandó kimondani, hogy Kijevet szeretné a háború győztesének, vagy hogy Orbán Viktor a februári EU-csúcson egyedüli uniós vezetőként nem tapsolta meg Volodomir Zelenszkij ukrán elnököt, sőt a szemkontaktust is kerülte vele. De mindennél sokatmondóbb az az  össztűz, amely tavaly tavasz óta árad a kormányzati médiából Ukrajnára, és amelynek vezérfonala: az egész háborút Washington találta ki, és Kijevet csak a bábjának használja. Ennek következtében a Fidesz-párti nyilvánosságban jószerivel többen és jobban gyűlölik a világ vezető hatalmát, mint Putyin Oroszországát; ami akkor is rendkívül aggasztó fejlemény, ha Amerika sok tekintetben valóban rászolgál a bírálatra, sőt akár ellenszenvre.

Ehhez képest Ferenc pápa mindkét féllel igyekszik kapcsolatba lépni. A háború kitörésekor egyik első dolga volt – a protokollal szakítva – felkeresni a vatikáni orosz nagykövetséget, illetve telefonon egyeztetni az ukrán elnökkel; tavaly húsvétkor egy orosz és egy ukrán családot kért fel, hogy a római Colosseumban tartott keresztúton közösen vigyék a feszületet; vagy hangsúlyozta, hogy a béke közvetítőjeként szívesen elutazna Kijevbe, de lehetőleg csak ha Moszkvában is fogadnák. Lehetne még sorolni a példákat, amelyek alátámasztják, hogy a Szentszék mennyire nem Oroszország szemszögéből értékeli az eseményeket. Szemben a magyar kormánnyal, amely az agresszor Putyinnal kapcsolatban tessék-lássék módon, jobbára a jegyzőkönyv számára enged meg magának bíráló megjegyzéseket, és külügyminisztere a háború kitörése óta többször is találkozott orosz kollégájával, az ukrán tárcavezetővel azonban egyszer sem.

Ami pedig Oroszország állítólagos fenyegetettségét illeti, a Vatikán külügyminisztere szemlátomást nem osztja a magyar+orosz kormányzati álláspontot Amerika/a Nyugat felelősségéről a konfliktus kirobbanásában. Paul Gallagher érsek ugyanis már idézett interjújában így nyilatkozott: „Azt mondani, hogy Oroszország túlélése a tét, az elmúlt évek geopolitikájának téves értelmezése. Nem igazán látom, hogy Oroszországot tavaly február 24-e előtt fenyegették volna. Most igen, fenyegetve van, mert ennek az [orosz] agressziónak ellen kell állni és korrigálni kell. De szerintem ez az elképzelés, hogy a Nyugat Oroszország bukására vagy elpusztítására törekedne, a helyzet téves értelmezése. Lehet, hogy ellenezték az orosz politikát és az orosz stratégiákat, de nem hiszem, hogy Nyugaton bárki is eltökélte volna, hogy ily módon semlegesítse Oroszországot.”

4.

„NE LEGYEN PUTYIN MINISTRÁNSFIÚJA!”
Kirill pátriárka személye

A magyar kormány mindent megtesz azért, hogy a Vlagyimir Putyin eddigi regnálását „Isten csodájának” nevező, Ukrajna lerohanására áldását adó – nem mellesleg az orosz elnökhöz hasonlóan KGB-s múltú – Kirill pátriárkát a nemzetközi színtéren védelemben részesítse. A kabinetnek tavaly például sikerült elérnie, hogy az egyházi vezető neve lekerüljön arról a listáról, amely az EU-s szankciós csomag részeként beutazási tilalommal sújt orosz személyeket.

Ferenc pápa ezzel ellentétben tavaly májusban szokatlanul éles szavakkal ítélte el Kirill tevékenységét. „Negyven percet beszéltem vele Zoomon, ebből húsz perc azzal telt, hogy papírról olvasott fel nekem indokokat, amelyekkel a háború jogosságát akarta igazolni – mondta a Corriere della Serának adott interjújában. – Meghallgattam, aztán azt mondtam neki, ebből semmit sem értek. Testvérem, nem az állam klerikusai vagyunk, nem beszélhetjük a politikai nyelvét, csak Jézusét. A pátriárkából nem válhat Putyin ministránsfiúja.”

5.
.„AKI NINCS VELÜNK, AZ ELLENÜNK VAN”
Kampány minden más vélemény ellen

Miközben a magyar kormány a békevágyát hangsúlyozza, forintmilliárdokat nem sajnálva indít kommunikációs kampányokat mindazok lejáratására, akik nem osztják a háború remélt végéhez vezető útról osztott álláspontját.

A Vatikán nem tesz ilyet.