Elszegődni főszerkesztőnek a Szemlélekhez
Néhány perce jelent meg a közlemény a Szemlélek honlapján, hogy januártól 1-től szerény személyem tölti be a magazin főszerkesztői tisztségét.
Amikor ősszel az alapító, Gégény István először felhívott az ügyben, őszintén szólva vakartam a fejem. Több évtizede ismerjük egymást, voltunk együtt jóban-rosszban, de sosem dolgoztunk közvetlen kollégaként. Most azzal lepett meg, hogy szeretné megújítani a lapot, és ennek jegyében első lépésként elbúcsúzik a magazin irányításától. Főszerkesztőnek pedig éppen olyan értékrendű, karakterű, hangvételű embert keres, mint amilyen én vagyok.
A Szemléleket szinte a kezdetektől érdeklődéssel olvasom. Tudom, hogy főként egyházi kérdésekkel foglalkozik, gyakran kritikus megközelítésben. A lap küldetését az elmúlt tíz évben jobbára rokonszenvvel – egyes írásaival azonban vitázva – kísértem figyelemmel. De bármennyire gondviselésszerűen érkezett is a megkeresés, nem lehettem biztos benne, hogy egymásnak vagyunk rendelve.
Ezért heteken keresztül beszélgettünk, egyeztettünk, és modelleztük a lehetséges együttműködést. Megismerkedtem a munkatársakkal is, és szép élmény volt megélni, hogy mennyire össze tudunk hangolódni. Több hét közös háttérmunka után ezért úgy döntöttünk, igent mondunk egymásra.
István mostantól a Szemlélek Alapítvány élén adódó régi-új feladataira fog koncentrálni, én pedig nagy szabadsággal segíthetem a lap megújulását. Ahogy beköszöntőmben is írtam, azon leszek, hogy megőrizzem, sőt megerősítsem a magazin eddigi értékeit, és „a jövőben is teret kapjanak itt a közös dolgainkról nyíltan, őszintén megfogalmazott gondolatok. (…)
Szeretném tenni mindezt a Jelenits Istvántól tanultak jegyében. A néhai piarista szerzetes egyszer – újságírói mottóként is felfogható módon – így fogalmazott: »Van két dolog, amit érdemes kerülni az életben: a tiszteletlen kritikát és a kritikátlan tiszteletet.« A Szemlélek így a jót a jövőben is jónak, a rosszat pedig rossznak fogja nevezni. És közben figyelni fog rá, hogy a búza sarjadását mikor szolgáljuk inkább a konkoly kigyomlálásával, és mikor a gondjainkra bízott növény öntözésével.”
Köszönöm, ha a megújuló Szemlélek olvasójaként, támogatójaként – vagy akár kritikusaként – velünk tartotok. Például így:
Ha feliratkoztok a Szemlélek hírlevelére, hetente elküldjük legfrissebb írásainkat.
https://szemlelek.net/#hirlevel
Ha úgy kényelmesebb, a szemlelek.net nyitóoldal jobb alsó sarkában kattintsatok a piros csengőikonra. Ez esetben minden új cikkünkről értesítést kaptok.
Ha szeretnétek, hogy írásaink megjelenjenek a Facebook-hírfolyamotokban, kedveljétek/kövessétek be a Szemléleket.
Átlagosan naponta egy cikkel jelentkezünk. Köszönjük, ha ti is javasoltok feldolgozásra érdemes témákat.
Ha van mondanivalótok és jó tollatok, akár alkalmi vagy éppen rendszeres szerzőként is gondolhattok magatokra. Persze ahhoz olyat kell írni…
Mivel adományokból, támogatásokból működünk, önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Ha tehetitek, kérjük, az alábbi linken egyszeri vagy rendszeres összeggel segítsétek munkánkat:
https://szemlelek.net/tamogatas/
Akit érdekelnek a megújulás előzményei és további részletei, annak a Gégény Istvánnal pár napja készített interjút javaslom. Remélem, mindent megkérdeztem tőle, amiről ti is faggattátok volna.
https://szemlelek.net/uj-fejezet-kezdodik-a-szemlelek-eleteben-interju-gegeny-istvannal
