A Válasz Online most Magyari Péter liberális újságíró szerződtetésével lelepleződött mint az „áljobboldali dollármédia” zászlóshajója. Pedig új leigazolását a lap korábban még nemhogy nem magasztalta a szakmai erényeiért, de egy heccorgánum munkatársaként bélyegezte meg – állítja szerző nélküli cikkében a Magyar Nemzet, valamint annak nyomán a kormányzati médiabirodalom több más tagja.

Tetszetős, nyomokban valóságelemet is tartalmazó, összességében azonban heccorgánumokba illő koholmány.

Ahogy a Magyar Nemzet felidézi, nevezett dolgozatot szerény személyem jegyezte 2016-ban az akkor még létező Heti Válaszban. Ám mint alább látható, annak célja nem egy merő kirohanás volt Magyari Péter és szerzőtársa, Bede Márton ellen. Korábbi írásuk vonatkozó idézete nem több, de nem is kevesebb volt, mint színes felütés az akkori menekültválság és a baloldali, liberális értelmiség kapcsolatát taglaló összeállításhoz, nem mellesleg némi egyetértő éllel.

Tény: az írás megjelenési helye a heccorgánum jelzőt kapta. De mi másnak lehetett volna nevezni azt az önbevallása szerint is „ellenkulturális” orgánumot, amelynek impresszumában ez állt: „A Matula Magazin hazudik. Az oldal teljes tartalmáért a Matula Magazin hazug szerkesztősége vállal minden felelősséget.”

A 2006-ban megszűnt, a hazai gonzó újságírás meghatározó orgánumaként tevékenykedő lapot persze egy világ választotta el a polgári, konzervatív, keresztény hátterű Heti Választól. De ha jól gondolom, egykori kollégáim a Válasz Online-nál nem azért szerződtették Magyari Pétert, amit anno, huszonévesen írt egy alapból provokatív gerillaújságban. Hanem az utóbbi évtizedekben készített alapos, exkluzív politikai, gazdasági cikkeiért, elemzéseiért, melyekkel messze kiemelkedett a 444.hu szerzőinek mezőnyéből.

Amely szerkesztőség több egykori vagy mai tagját a legkevésbé sem látnám jó szívvel kedves orgánumomnál. Ám ott is dolgozik nem egy olyan szerző, aki cikkeivel, tisztességes alapállásával Péterhez hasonlóan – a világnézeti különbségek ellenére is – kivívta sok konzervatív kolléga elismerését is. Az enyémet biztosan.

Súlyos élmény megtapasztalni és nehéz kimondani, de ma bizonyos értelemben hasonló időket élünk, mint a hetvenes, nyolcvanas években, amikor a pártállam és a vele szembenálló „másként gondolkodók” a „mi és ők” viszonyrendszerében tudták magukat. Amikor az ellenzék tagjai úgy alkottak egy tábort, hogy a köztük lévő – és a rendszerváltozás után egyre élesebben kiütköző – felfogásbeli különbségeket felülírta a hatalommal való szembenállás közös tudata.

A sajtó nyelvére lefordítva jelen esetben a „mi” azokat az újságírókat jelöli, akik – minden elfogultságuk, tévedésük, akár túlzásuk mellett – újságírásként fogják fel a hivatásukat. Szemben a szakmát propagandatevékenységnek tekintő, pártközpontból vezényelt tollforgatókkal, sok esetben szerző nélküli cikkek jegyzőivel. De hogy a helyzet ne legyen ilyen egyszerű: még egyazon szerkesztőségben is lehetnek ilyenek és olyanok. Példának okáért a Magyar Nemzetnél ugyancsak találunk olyan újságírót, akivel a napilap egykori munkatársaként a 90-es években jó kollégaként tevékenykedtünk együtt, és máig megőrizte a becsületét. Ahogy a lapnál nem mellesleg dolgozik olyan újságíró is, aki, Magyari Péterhez hasonlóan, szintén eléggé messziről – egy baloldali orgánum kiemelt munkatársi székéből – érkezett a jobboldali szerkesztőségbe. A részletek maradjanak jótékony homályban, mert egyrészt az illető bő három évtizede a barátom, és nem akarok neki rosszat, illetve ismerni és érteni vélem azt a világnézeti utat, amit ez idő alatt bejárt.

És ami a lényeget, a dollármédia-vádat illeti: aki nem tud vagy nem akar különbséget tenni aközött, hogy egy lap befogad három fizetett hirdetést az Egyesült Államok nagykövetségétől, illetve hogy folyamatos apanázst kér és kap valamely amerikai szervezettől, az nyilvánvalóan kiforgatja a valóságot. Arra pedig, hogy a szerkesztőségekben kizárólag szócsőt látó kormányzati sajtókonglomerátum tagjaként valaki a tisztességes lapcsinálásról oktasson ki valódi újságírókat, hát, arra még keresem a jelzőket. Addig is, álljon itt a Válasz Online-os kollégák válasza, mert ennél jobban nem tudnám összefoglalni a részleteket:

„1. A Válasz Online 95 százalékban olvasói finanszírozásból működik, a maradék 5 százalék pedig klasszikus piaci alapon megjelentetett hirdetés. Mivel sajtótermék vagyunk, médiaajánlatunk is van – ebből bárki kiolvashatja, hogy aktuálisan mennyibe kerül nálunk egy-egy banner elhelyezése vagy PR-cikk megjelentetése. Mi minden egyes PR-anyagnál feltüntetjük – a sajtószakmai szabályok szerint –, hogy mi a kívülről támogatott tartalom. Nemrég a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa projektről közöltünk ilyen írást, de futottak PR-megjelenések nálunk egyházi és ökumenikus kezdeményezésekről is. Politikai hirdetést viszont egyáltalán nem fogadunk be, sem kampányidőszakban, sem máskor. A Válasz Online-on – nem túl zavaró mennyiségben – bannerhirdetések is meg szoktak jelenni; előfordul például, hogy egy-egy vállalat betervezi lapunkat az ilyen-olyan, számos más helyen is futó reklámkampányába. Még akár egy kormányközelbe került telekommunikációs céggel is megesik ilyesmi.

2. Csak a rend kedvéért szögezzük le: nem mi vagyunk Bayer Zsolt, aki anno bevallotta, „1995-ben a Lockheed-Martin húszezer dollárt adott nekem az Amerika-sorozatom elkészítésére, ezért az F16-os repülőgépeket gyártó bázison kellett forgatnom és dicsérnem a terméket”. Ráadásul amikor a kérdéses három darab amerikai PR-cikknek helyet rendeltek a Válasz Online-tól, Donald Trumpnak hívták az Egyesült Államok elnökét – sok-sok hétre voltunk még Joe Biden beiktatásától. Tehát, ha igaz a kormányoldal állítása a guruló dollárokról, akkor azt a pénzt bizony a magyar hatalommal bajtársi szövetségben működő Trump gurította el. (Itt most nyugodtan kacagjon fel mindenki.)

3. Az idei év elején pontosan megjósoltuk, mi fog történni:a kormányzat a hazaáruló „dollárbaloldal” mellé felsorakoztatja a külföldről finanszírozott „dollármédiát”. A hatalom „nemzetiszín jelmezbe öltözve vívhatja tovább látszat-szabadságharcát az általa egyébként totálisan uralt ország virtuális harcmezőin”. Mint jeleztük, lesz is mire mutogatnia: ugyanis „az amerikaiak” pályázatot írtak ki a magyar független média számára. Noha bőven akadnának érvek ilyen források bevonása mellett, mi a Válasz Online-nál mégis inkább úgy döntöttünk: ahogy eddig sem, ezután sem élünk ilyen pályázati lehetőségekkel. Még egyszer: nem pályázunk sem amerikai, sem EU-s pénzekre, mert addig akarunk működni, ameddig léteznek magyar polgárok, akik számára fontos a Válasz Online-közösség.”