Mivel a filmet a családdal együtt láttuk, magától értetődő volt, hogy a Tisza-tónál biciklizve felkeressük a forgatás helyszínét. Tudtuk, hogy az a partszakasz valóságos kultuszhellyé vált, de a látvány minden várakozásunkat felülmúlta, lásd a fotókat és a videót.

A helyet azért is a szívünkbe zártuk, mert ez a félszigetecske sok száz ember önkéntes munkájának köszönhetően, afféle közösségi pihenőhelyként jött létre. Ennek megfelelő a házirend is. A látogatókat arra kérik, hogy locsolják a növényeket, itt termesztett zöldségeket (de vihetnek is belőlük), ne hagyjanak maguk után szemetet, és ha valamelyik tároló nejlonzacskója megtelt, szállítsák el. Ha a veteményest gazosan találják, tisztítsák meg, és ha egy pad vagy asztal lécei eltörtek, elkorhadtak, az ügyes kezű látogatók javítsák meg, cseréljék ki.

Így él tovább a valóságban az az eszme, amelyet Dimitry a Tisza-tó évek óta önkéntes nagyköveteként a filmjében olyan szépen bemutatott. Tisztelet neki és mindazoknak, akik ezt a helyet ilyenné varázsolták, és éltetik a reményt, hogy a világban vannak még zugok, ahol ember és természet nem a másik ellenére, hanem egymás javára létezhet.

A filmről és a kezdeményezésről bővebben ezen a linken.