Közelről ismerem azon piarista tanárok nagy részét, akik az oktatásról pénteken megjelent állásfoglalást jegyezték. A hivatásuk, egyházuk, hazájuk iránt elkötelezett, talpig becsületes, kiváló pedagógusok. Ha nem így volna, nem adtam volna fiam a kezük közé, és nem hagynám immár negyedik éve, hogy ők tanítsák a szépre, jóra, igazra. A hozzájuk csatlakozó több száz aláíró között is rokonaim, személyes ismerőseim vannak. Olyan tanárok, akik évek, évtizedek óta diákok nemzedékei számára mutattak példát szakmai kiválóságból és emberi erényekből.

„A terhesség-megszakítás révén embert ölünk – vak vagy álszent, aki ezt nem veszi tudomásul.”
(Kőszeg Ferenc a blogjában, 2021. április 30.

Ritka pillanat, ezért rögzítsük legalább a jegyzőkönyv kedvéért, hogy valaki, aki amúgy támogatja az abortusz választhatóságát, ilyen brutális őszinteséggel beszél a művi vetélésről. Kőszeg Ferenc szavainak persze van folytatásuk is, lásd a linket, melyen az egykori SZDSZ-es parlamenti képviselő egy aktuálpolitikai téma farvizén hozza szóba a témát. De számomra egy a lényeg: az abortuszról szóló döntéskor az ő felfogása szerint is két emberi élet áll szemben egymással.

Tisztelt Athenaeum Kiadó!

Irodalomszerető emberként örömmel fogadtuk Cameron Post rossz nevelése című kötetüket, melyet az M5 tévécsatorna homoszexualitással foglalkozó műsorának vendégeiként ajánl „értő tanulmányozásra”. Engedjék meg, hogy figyelmességüket mi is könyvvel, Joseph J. Nicolosi Szégyen és kötődésvesztés című munkájával viszonozzuk, melyet a mai napon postára adtunk önöknek.