Domi a bérmafiam, feleségével, Zsófival néhány éve a Tolna megyei Döbröközre költöztek, a falu szélén vásároltak egy telket, és felhúztak rá egy jurtát. Abban élnek és gazdálkodnak a hároméves Nimróddal és a pár hete megszületett Hunorral. Már ezzel azt az életet teljesítik be, amire én mindig csak távoli, elérhetetlen álomként gondoltam, ők viszont képesek voltak meg is valósítani. A nomád viszonyok persze számos lemondást követelnek, de olyan lélekgazdagító körülményekkel ajándékozzák meg őket, hogy a nagycsalád azóta is a csodájukra jár. Mi az év elején töltöttünk náluk egy hétvégét, majd a napokban két éjszakát, és úgy vettünk búcsút tőlük, hogy a szívünk egy részét mindkét alkalommal náluk felejtettük.

Nemrég aztán tizenkilencre lapot húztak, és vásároltak fél tucat tehenet, hogy immár saját tejből készítsék a különféle ízesítésű sajtokat, a túrót, joghurtot, vajat, körözöttet. A jószágokkal persze röghöz kötés is jár: mivel naponta kétszer kell fejni őket, tartásuk szinte folyamatos jelenlétet igényel.

Időközben a faluban vásároltak egy épületet, melyben berendezték az Öreghegyi Sajt műhelyét, így ma már hivatalosan is árusíthatják természetes módon, tartósítószerek és egyéb kemikáliák nélkül készülő finomságaikat. Külön küldetésüknek tartják, hogy a csomagolással is hitet tegyenek a teremtett világ védelme mellett, ezért amit csak lehet, papírban, üvegben kínálnak.

„Sajtklubjuknak” egyre több tagja van az országban, és mi is segítünk nekik, hogy készítményeik olyan ínyencek asztalára kerüljenek, akik értékelik a természetes alapanyagokból, családi gazdálkodóktól származó tejtermékeket.

Honlapjuk és webshopjuk ezen, Facebook-oldaluk pedig ezen a linken érhető el.