Ha valaki Razkrižjéből, azaz Ráckanizsáról a varázslatos szőlőhegyeken keresztül érkezik biciklivel, ahogy mi tettük, sosem tudhatja, hogy éppen Szlovéniában vagy Horvátországban kerekezik-e, a két ország annyira belelóg a másikba. Ez a vidék a kerékpárosok paradicsoma: mindenütt tükörsima aszfalt, és ha az út nagy néha murvás szakaszokon keresztül vezet, azok is messze jobbak, mint nem egy magyarországi burkolt útvonal.

Tip-top, vagy ahogy manapság mondják, patika egy ország. Ami a takaros portákat, rendezett környezetet, biciklisbarát kultúrát illeti, volna mit tanulni a lakóitól.

Tanulságos volt bepillantást nyerni e sok tekintetben mintaország életébe házigazdánk, a húsz éve itt élő Paul Wadkin szemüvegén keresztül. Az angol férfi anno szenvedélyes biciklisként szeretett bele a környékbe, és fantáziáját megragadta a Razkrižjén (Ráckanizsa) átfutó patakra telepített kiszolgált malom épülete. Megvásárolta hát, a saját kezével felújította, és kerékpáros tanyát alakított ki belőle. A vendégek vagy két tucat jobbnál jobb járgány közül válogathatnak, útvonaltippeket kaphatnak, de többnapos túráira is csatlakozhatnak hozzá.

A helyet a Vajdaságból származó szerb társával, Milanával működteti. Esténként jókat lehet borozni/sörözni velük, és készségesen mesélnek itteni életükről. Természeti szépségekben bővelkedő, rendezett, átlagon felül biztonságos ország, mely már Tito idején is az akkori Jugoszlávia gazdaságának motorja volt.

Olyan ez, mintha Magyarországból kihasítanánk Győr-Moson-Sopron megyét, és kineveznénk önálló államnak. A miénkénél magasabb egy főre eső GDP és Human Development Index, a szomszédos Ausztria és Olaszország közelsége mint húzóerő. Összességében közel 50 százalékos adó, cserébe színvonalas közszolgáltatások. Távol a nemzetközi bűnözési és migrációs útvonalaktól, kicsi társadalmi egyenlőtlenségek.

A génekbe kódolt rendszeretet, melynek látványos jelei a takaros porták és a szlovénok közmondásos kényszere minden négyzetméternyi gyep szinte napi nyírására. A viszonylag csapadékos éghajlat miatt erre szükség is van, aminek következtében helyenként művinek ható, de kétségtelenül szemet gyönyörködtető zöld rendezettség fogadja az embert.

A sebes folyású Mura vidékén járunk, ahol pár helyen még látogathatók az egykori vízimalmok. Szlovénia ezen részén a fő megélhetést a mezőgazdaság adja. A tökéletes minőségű, lépten-nyomon kitáblázott kerékpárutak hol kukoricával bevetett földek között kanyarognak - a levegőnek egészséges trágyaszag ad fanyar karaktert -, hol varázslatos szőlődombokra viszik fel a vándort.

Paul ugyanakkor két adattal is meglepett minket, jelezve, hogy itt sincs csevapcsicsából a kerítés. Pontosabban ha többeknél abból van is, nem mindenki tudja értékelni a jó dolgát. Miközben hajlamosak vagyunk úgy tudni, hogy a magyarok állnak az EU-ban az öngyilkossági lista élén, az utóbbi évek adatai szerint Szlovénia az első, és Litvánia után mi a harmadikok vagyunk. Ebben itt szerepet játszik a kiemelkedően magas alkoholizmus, amihez nemcsak a kiváló helyi borok, hanem az ivászat társadalmi, kulturális elfogadottsága is hozzájárul.

Ezzel együtt Szlovénia az az ország, ahol nemcsak az egyszeri angol, de más is otthonosan érezheti magát. Sőt évszázadokig közös történelmünk, és különösen a szocializmus idején megélt párhuzamos sorsunk miatt mi rokonságot is érezhetünk a lakóival. Ez az a hely, ahol tisztelettel vegyes irigységgel állapíthatjuk meg: a szomszéd fűje, hát, az tényleg zöldebb.