Felemelő élmény volt kísérni a mai Tanárballagáson azt a sok száz pedagógust, akik a pesti Deák térről induló, majd a Szent István-bazilika elé érkező, az ügyüket támogatók sorfala között vonuló menettel nagyon fontos üzenetet fogalmaztak meg: nem kell félni. Nem kell tartani attól, hogy felekezeti iskola munkatársaiként a nyilvánosság előtt is képviseljék érdekeiket és értékeiket. Attól még, hogy az egyházakat a kormány természetes szövetségeseként szokás elkönyvelni, igenis lehet szelíden, de határozottan állást foglalni a sok sebből vérző oktatásügy kérdéseiben. Csak mert ezernyi jelből tudható, hogy az ilyesfajta fellépés akár kockázattal is járhat, nem muszáj ezt elfogadni, és lehet emelt fővel dacolni az esetleges következményekkel.

A mai demonstráció résztvevői nem kevesebből adtak leckét országnak, világnak, egyháznak, mint állampolgári öntudatból, civil kurázsiból, bátor kiállásból. A bazilika előtti ihletett szónoklatok pedig felértek egy, a pedagógusok helyzetét érzékletesen, mindenki számára átélhető módon felmutató fordított osztályfőnöki órával.

Mélyen megrendít Hodász András drámája. Kívánom neki, hogy pályafutásának most kezdődő fejezetében találja meg új hivatását, és azt a rengeteg talentumot, amit papként sokunk örömére kamatoztatott, máshol is életre tudja váltani.

A vele történteknek biztosan sok tanulsága van, jó, ha mindenki levonja őket.

Nekem valamiért a Holt költők társasága jut most eszembe. A tanár főhős ott is alapjaiban rúgta fel a környezete diktálta szabályokat, hatalmas szenvedéllyel, lelkesedéssel, hibákat is elkövetve mutatott új utakat a diákjainak, mígnem végül egy, részben talán neki is felróható tragédia miatt búcsúzni kényszerült az iskolától. Amikor összepakolja a holmiját, és kinéz az ablakon, azt látja, hogy a korábban a hagyományos, frontális oktatás mellett kardoskodó – újító módszerei miatt vele is összetűzésbe kerülő – kollégája az udvaron körben sétál a diákjaival, és így próbálja tanítani nekik a latin igeragozást.

Apró, de fontos próbálkozás ez a részéről a módszertani megújulásra, melyet nyilvánvalóan a Robin Williams alakította karakter ihletett. Így vált John Keating tanár úr személyes drámája a megmaradó közösséget gazdagító, éltető tapasztalattá.

Amennyiben a most tragikus hősként elbukó Andrásnak csak ekkora szerepe volt az egyházában, már akkor nem történt semmi hiába. Mert ekkora lánggal égni, a teljes, ráadásul sebzett személyiséget ilyen átfogóan belevinni a papságba, ennyi mindenbe fejest ugrani talán valóban sok és (ön)veszélyes. De ha – miközben már most is számos kiváló lelkipásztor gazdagítja a katolikus közösséget – példája mind többeket segít hozzá, hogy jobban ráérezzenek az örömhír hirdetésének 21. században hatékony nyelvezetére, vagy éppen bátrabban tegyenek szóvá közéleti ügyeket, akkor a most elhalt, sokak által sérültnek tartott mustármag sorsa nem hiába teljesedett be.

tévedésből visszahulltt kő vagyok
ha nem hulltam volna, azt se bánnám
felettem ha fekete lyuk ragyog
szívem elalszik a semmi ágán

sikoly közben hangod ha bicsaklik
hajnalban ölelés, ha kifárad
rám vársz a tükör előtt virradtig
reggel miattam üres az ágyad

lehetek szent vagy akár lehetek
út szélén eldobott költemény
barátaim hanyatt fektessetek
a többit majd elintézem én

Hodász András

Fotó: Válasz Online / Vörös Szabolcs)

*

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Az írás akkor született, amikor András az Instagramon véglegesként írt a papi szolgálat feladásáról, és a hír végigment az egész magyar sajtón. Csak megjelenés után jöttek információk arról, hogy egyéves betegszabadságra távozik. Az írást azért nem vontam vissza, mert ettől a ténytől függetlenül a lényegét érvényesnek gondolom.

„A Magyar Közlönyben megjelent rendelet módosítja a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló rendelkezést. A várandós nőnek a jövőben be kell mutatnia egy olyan, szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató »a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt« egyértelműen azonosítható módon bemutatta.”

Röviden:

Az írás főbb megállapításai:

• A katolikus kánonjog kiközösítéssel bünteti az abortuszban résztvevőket – de csak ha tudnak a szankcióról
• Joseph Ratzinger korábbi bizalmas levelében szorgalmazta az abortuszpárt politikusok kizárását az áldozásból
• Amerikában mégsem terjedt el a tiltás, pedig a kérdés régóta napirenden van
• Mit kezdjünk az Antall-kormánnyal, mely 1992-ben az amerikaihoz hasonló abortusztörvényt léptetett életbe?
• Hogyan ítéljük meg azokat a kereszténydemokrata kormányokat, amelyek nem szigorítják az abortusztörvényt?

Amióta Moszkva inváziót indított Ukrajna ellen, vissza-visszatérő a vád, de legalábbis a kérdés: miért nem ítéli el egyértelműen Ferenc pápa Vlagyimir Putyint? Miért csak úgymond általános békeszólamokat hangoztat, és nem nevezi néven, hogy ebben a háborúban ki az agresszor?

Az írás főbb megállapításai:

• Az Oroszországgal/Ukrajnával határos nyolc NATO-országból hét küld fegyvereket, csak mi nem.
• 1956 szellemisége és a magyar kormány mostani rideg elzárkózása üti egymást.
• A magyar kisebbségek vegzálása miatt az ukrán kormány is rászolgált a kritikára.
• Nemcsak a jóérzés, de a magyar érdek is Ukrajna támogatását kívánná meg.
• Ha fegyvereket nem is, egészségügyi felszerelést, üzemanyagot, járműveket küldhetnénk.

A világ vicce, ami a köztévé stúdiójában ma reggel történt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt képviselőjének ötperces bemutatkozása során. De nem, elsősorban nem arra gondolok, hogy Tóth Imre milyen parádés helyzetkomikumot teremtett, amikor az adás kezdete után pár másodperccel – hamis hívásra vagy valójában, egyre megy – megcsörrenő telefonján hosszasan elcsevegett a feleségével.

Az írás főbb megállapításai:

• A katolikus tanítás ismeri a polgári engedetlenség fogalmát
• Legitim bírálni a munkamegtagadás tényét, módját, időzítését
• Nem kell választási kampány ahhoz, hogy a katolikus tanárokat arcul csapják
• Ha a hatalom csak az erőből ért, mi mással lehetne rábírni a bérrendezésre?
• A hangulatkeltés szónál csak kevésbé rossz ízű kifejezést lehetett volna találni a tanárok fellépésére

Mivel nagyon érdekel, katolikus körökben ki hogyan készül az április 3-iki választásokra, január-február fordulóján egy tízkérdéses kérdőívvel szondáztam meg a tágabb környezetemet. A közel 130 válasz alapján természetesen nem mondom meg, melyik pártra kell voksolni – az alábbi összegzés inkább szempontokat szeretne adni kinek-kinek a saját döntéséhez.

Az összegzés főbb megállapításai:

• A közélet fejleményei minden korábbinál jobban megosztják a megkérdezett katolikusokat
• Továbbra is erős a Fidesz-KDNP-re fenntartások nélkül vagy minden kritikájuk ellenére szavazók tábora
• Emellett meghatározó azon, korábban jobboldali szavazók száma, akik idén már nem tudnak a Fidesz-KDNP-re voksolni
• Legtöbbjük nem ab ovo ellenzéki szavazó, hanem így szeretnének kontrollt támasztani a kormánypártoknak
• Ha katolikus köreinken múlik, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt simán bejut a parlamentbe