Mik vannak?!

2023.már.17.
Írta: Szilárd Szőnyi 9 komment

Tényleg be kellett volna engedni a szülinapos kisfiú gálalövését az MTK-DVTK meccsen?

111_4.jpg

Valami azt súgja, nem leszek népszerű ezzel a bejegyzéssel. Ahogy a DVTK kapusa sem volt az, miután kétszer is kivédte annak a kisfiúnak a lövését, akinek családja a születésnapjára kezdőrúgás lehetőségét vásárolta meg a minapi MTK-Diósgyőr meccsen. A srác az általa elvégzett középkezdés után az ellenfél kapujára vezette a labdát, a tizenegyespont magasságából rálőtte, de a kapus lábbal lazán hárított, majd az ismételt próbálkozást sem engedte be, és a labdát a kezdőkör felé rúgta.

Azóta Senkó Zsombor az esetről véleményt alkotók többségének szemében egy ünneprontó moral insanity, a Telex írásának címe pedig így hirdetett megsemmisítő ítéletet: „Újabb hungarikum: a világ legbunkóbb kapusa is magyar”.

Első ránézésre az eset egyértelmű: hát miért nem lehetett megadni a gólszerzés örömét annak a 6-8 éves forma gyereknek? Még akkor is, ha a szülinapi lehetőség alapvetően a kezdőrúgást foglalta magában, és szó sem volt róla, hogy a lasztival a kapuig fog szaladni?

Két, óvodáskora óta ugyancsak focizó fiú apjaként aztán továbbgondoltam a történteket. A kis Varga Énok nyilván azért kapta ezt a lehetőséget, mert szereti, és talán maga is űzi a futballt, a mozgásából, rúgótechnikájából ítélve nem is rosszul. Kérdés, ilyen helyzetben mivel tiszteljük meg jobban őt, illetve azt a sportágat, amelynek szemlátomást a rajongója: ha mondjuk idétlenül direkt az ellenkező irányba dőlünk el, beengedve a lövést, vagy ha nem teszünk úgy, mintha a kisfiú próbálkozása kifogna rajtunk?

És biztos, hogy csak az maradhat meg neki szép emlékként, ha alibigólt rúghat egy NB II-es rangadón, miközben nyilván tudja, hogy a találatnak nincs sportértéke, mert hagytuk magunkat?

Vagy esetleg már az is élményt okozhat, ha gyerekként lehetőséget kapunk rálépni a világot jelentő zöld gyepre, és próbálkozásunkat egy igazi, kapusként viselkedő kapus hárítja?

Szerintem mindkét válasz mellett lehet felhozni érveket. Ezzel együtt el tudom fogadni a többség véleményét, hogy az adott helyzetben talán jobb lett volna beengedni azt a lövést. Ilyenkor persze a döntés zsigeri módon, reflexből születik, és nincs idő minden szempontot mérlegelni. Kapusunkat pedig az is befolyásolhatta, hogy addigra az ellenfél már 2:0-ra vezetett, így nyilván nem volt ünnepi hangulatban. Erre látszott utalni az a tény is, hogy a második hárítás után szemlátomást bosszúsan rúgta a kezdőkör felé a labdát.

Hogy én a helyében mit tettem volna? Nem tudom. De utólag, minden körülményt mérlegelve, azt mondom: önmagában nem feltétlenül gond, hogy kivédte a két lövést. Ami viszont utána történt, hiba volt.

Mert mennyivel más lett volna a helyzet, ha dolga végeztével odamegy a kissráchoz, kezet nyújt neki, gratulál a szép mozdulatokhoz, boldog születésnapot kíván, és a vállát átkarolva visszakíséri a kezdőkörbe!

Akkor talán nem az MTK-játékos bátynak kellett volna a szemlátomást csalódott fiút levinni a pályáról.

De volna itt még valami. Miközben a fél ország a kis Énok lelkivilágáért aggódik, ugyanazzal a hevülettel sokan épp szóbeli lincselést hajtanak végre egy – meglehet, rossz döntést hozó – labdarúgón. Ami, vélem, sokkal súlyosabb sebeket képes ejteni egy emberen, mint egy kivédett, és utólag remélhetőleg helyén kezelt lövés egy kisfiúban. Ezért is gondolom, hogy Énok családja most kulcsszerepben van: ha segítenek neki feldolgozni és értelmezni a történteket, levonni a tanulságokat, akkor az a személyiségét, sportemberi énjét maradandóbb módon gazdagíthatja, mint egy érdemtelenül szerzett potyagól.

Címkék: foci, kapus, alibigól

Bese Gergő vagy Hodász András?

hod.png

Beszéljünk akkor Bese Gergőről.

Kezdjük egy jó emlékkel. Amikor 2021 őszén újságíró-tanfolyamot szerveztem, őt és Hodász Andrást is meghívtam előadónak. Órája elején Gergő atyát a csoportnak úgy mutattam be, mint akit – a következő alkalomra tervezett – pap kollégájával „egy csomagban szerződtettem le”. Azt gondoltam ugyanis, érdekes lehet két, az internetes sajtóban egyaránt otthonosan mozgó, nem mellesleg a közéletről eltérően gondolkodó lelkipásztor tapasztalata a hallgatóknak. Talán nem indiszkréció, ha elmondom, vendégünk hogyan reagált a felvezetésre:

„Én vagyok András előzenekara!”

– köszöntötte mosolyogva a résztvevőket, mely mondatot akkor nagyon tudtam szeretni. Kiváló hangulatteremtő felütés volt, egyúttal jelezte, hogy Gergő tisztában van kollégája elsöprő népszerűségével, és elegánsan, mi több, alázattal reagál a helyzetre.

Egyéb megnyilvánulásai közül aztán többön erősen fennakadtam. Mindjárt azon a nyilatkozaton, amely a Mandineren jelent meg Egy évtized eredményeit veszélyeztetné a kormányváltás címmel, szerencsétlen módon pont pár nappal az előadása előtt. Feszengtem is az óra elején, és szurkoltam, hogy ez a direkt politikai szerepvállalás ne nyomja rá a bélyegét a fogadtatására – de szerencsére mindenki jól kezelte a helyzetet. Jött aztán a zugligeti templomban tartott korteskedés a 2022-es választás és az azzal együtt tartott gyermekvédelmi népszavazás előtt pár héttel. Ezzel az atya sokak ízlését messze meghaladó módon kampányolt a kormány mellett, először az ambónál, majd a szentélyben helyet foglalva, mögötte pár centire az oltárral.

Családi érintettségem és szakmám okán az már egyenesen felbőszített, hogy Bese Gergő nekiesett a Magyar Kurírnak, csak mert a katolikus hírügynökség – amúgy alapfeladatát teljesítve – be merészelt számolni a katolikus iskolák pedagógusainak tavaly novemberi Tanárballagásáról. (Azzal együtt, hogy a lap főszerkesztője – vélem, első felhorgadásában – szerintem elhamarkodottan törölte a lelkipásztor vonatkozó Facebook-kommentjét; talán jobb lett volna ennyi alapot sem adni a cenzúravádnak.) Tegnap pedig Bese Gergő Hodász András hétfői interjújára – mely szerint végleg feladja a papi hivatást – reagált a legkevésbé sem elegáns módon; utóbbiról kicsit később.

Tovább

Szűz Mária jelenése magyaroknak: tényleg csoda történt Medjugorjéban?

1_2.jpg

„Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Százötvenezer kattintás felé tart az a Youtube-videó, amelynek határozott állásfoglalással felérő címe szerint tavaly augusztusban csoda történt Medjugorjéban: magyar fiataloknak jelent meg a Szűzanya. A kisfilmben szereplő huszonéves lány a beszámolója szerint a bosznia-hercegovinai kegyhelyen arra lett figyelmes, hogy a nap szív módjára lüktetni kezd, majd átalakul szentostyává, és benne megjelenik Szűz Mária, később pedig egy magzat képe tűnik fel, illetve evangéliumi jelenetek peregnek. Először arra gondolt, csak káprázik a szeme, de aztán, mint mondta, a jelenetek valóságosnak hatottak, és megindultságában zokogásban tört ki. Állítása szerint a jelenség elejének többen is tanúi voltak, Máriát viszont csak testvérével és még egy-két másik emberrel látta.

Tovább

Hogyan ítéljük meg Németh Miklós, az utolsó pártállami miniszterelnök pályafutását?

1_1.jpg

Szégyen ide vagy oda, egy leértékelt könyveket árusító boltban, annak is százforintos részlegén tettem szert a napokban Németh Miklós 1988 és 1990 közti miniszterelnök politikai memoárjára. Nem mintha ne tudtam volna róla, hogy 2014-ben kötet jelent meg az exkormányfő életéről Oplatka András szerkesztésében, de eddig valamiért kimaradt az olvasmányaim közül. A kiválóan megírt, jól felépített mű minden során érződik, hogy a politikus visszaemlékezéseit, gondolatait avatott szakember segített formába önteni. A Neue Zürcher Zeitung – azóta elhunyt – újságírója érdemeit csak fokozza, hogy 1956 után külföldön élt, ám anyanyelvének használata terén a műben a leghalványabb rozsdafolt nem sok, annyi sem mutatkozik.

Talán sorsszerű, hogy a boltba egy, a megboldogult NDK-ban született német szerző, Thomas Brussig A napsugár fasor innenső vége című kötetét átvenni tértem be. Az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen tanuló lányom ugyanis a berlini fal keleti felén játszódó regényből írja a diplomamunkáját, és mivel kíváncsivá tett a történet, gondoltam, magam is elolvasom. A két könyv témája így kapcsolódik össze; annak pedig, hogy a Németh-memoárt azonnal a kosárba tettem, személyes oka van.

A Heti Válasznál dolgoztam, amikor 2004-ben lehetőséget kaptam a volt kormányfőtől, hogy – a magyar sajtóban elsőként – nagyinterjút készítsek vele az osztrák-magyar határ keletnémet menekültek számára történő 1989-es megnyitásáról.

Tovább
Címkék: németh miklós

Tanárballagás: az ország és az egyház szebbik arca

ballag.jpg
Felemelő élmény volt kísérni a mai Tanárballagáson azt a sok száz pedagógust, akik a pesti Deák térről induló, majd a Szent István-bazilika elé érkező, az ügyüket támogatók sorfala között vonuló menettel nagyon fontos üzenetet fogalmaztak meg: nem kell félni. Nem kell tartani attól, hogy felekezeti iskola munkatársaiként a nyilvánosság előtt is képviseljék érdekeiket és értékeiket. Attól még, hogy az egyházakat a kormány természetes szövetségeseként szokás elkönyvelni, igenis lehet szelíden, de határozottan állást foglalni a sok sebből vérző oktatásügy kérdéseiben. Csak mert ezernyi jelből tudható, hogy az ilyesfajta fellépés akár kockázattal is járhat, nem muszáj ezt elfogadni, és lehet emelt fővel dacolni az esetleges következményekkel.

A mai demonstráció résztvevői nem kevesebből adtak leckét országnak, világnak, egyháznak, mint állampolgári öntudatból, civil kurázsiból, bátor kiállásból. A bazilika előtti ihletett szónoklatok pedig felértek egy, a pedagógusok helyzetét érzékletesen, mindenki számára átélhető módon felmutató fordított osztályfőnöki órával.

Tovább

Miért leszek ott az egyházi iskolákban oktatók által szervezett Tanárballagáson?

111_3.jpg

• Ott leszek, mert mind a négy gyerekem egyházi gimnáziumba jár(t), rokonaim között pedig vagy fél tucatnyian felekezeti iskola tanárai, így közelről ismerem az ezen intézményekben zajló elkötelezett munkát.

Ott leszek, mert az esemény főszervezői között gyerekeim több volt tanárát látom, akiknek emberi és szakmai hitelességéről az utóbbi években személyesen győződhettem meg.

• Ott leszek, mert támogatásomról akarom biztosítani az egyházi iskolákban tanító pedagógusokat a méltó munkakörülményekért vívott küzdelmükben.

• Ott leszek, mert ezen a rendezvényen teljes mértékben otthon érezhetem magam: nem lesznek transzparensek és politikai felszólalók, kizárólag a felekezeti intézményekben oktatók állnak ki magukért.

• És végül ott leszek, mert amikor azt látom, hogy végre egyházi körökben is egyre többen vannak, akik hangot merészelnek adni jogos igényeiknek, hol máshol lennék?

Élő papok társasága: Hodász András drámájának margójára

hodasz.jpg

Mélyen megrendít Hodász András drámája. Kívánom neki, hogy pályafutásának most kezdődő fejezetében találja meg új hivatását, és azt a rengeteg talentumot, amit papként sokunk örömére kamatoztatott, máshol is életre tudja váltani.

A vele történteknek biztosan sok tanulsága van, jó, ha mindenki levonja őket.

Nekem valamiért a Holt költők társasága jut most eszembe. A tanár főhős ott is alapjaiban rúgta fel a környezete diktálta szabályokat, hatalmas szenvedéllyel, lelkesedéssel, hibákat is elkövetve mutatott új utakat a diákjainak, mígnem végül egy, részben talán neki is felróható tragédia miatt búcsúzni kényszerült az iskolától. Amikor összepakolja a holmiját, és kinéz az ablakon, azt látja, hogy a korábban a hagyományos, frontális oktatás mellett kardoskodó – újító módszerei miatt vele is összetűzésbe kerülő – kollégája az udvaron körben sétál a diákjaival, és így próbálja tanítani nekik a latin igeragozást.

Apró, de fontos próbálkozás ez a részéről a módszertani megújulásra, melyet nyilvánvalóan a Robin Williams alakította karakter ihletett. Így vált John Keating tanár úr személyes drámája a megmaradó közösséget gazdagító, éltető tapasztalattá.

Tovább
Címkék: hodász andrás

Minden abortuszra készülő nőnek joga a magzati szívhang alapján dönteni

fetal-heartbeat-development-722x406.jpg

„A Magyar Közlönyben megjelent rendelet módosítja a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló rendelkezést. A várandós nőnek a jövőben be kell mutatnia egy olyan, szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató »a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt« egyértelműen azonosítható módon bemutatta.”

Röviden:

Egyrészt: nagyon helyes. Másrészt: azért a férfi/apa is hallgassa csak meg azt a szívhangot.

Hosszabban:

Alapvető emberi jognak gondolom, hogy  az abortuszra készülő nő kellő információ birtokában hozza meg döntését a saját testében – egy férfi jóvoltából – növekvő élet felett. És szerintem annál érdemibb információ nincs egy ilyen súlyos, összetett, rációt és érzelmeket egyaránt magába foglaló döntésnél, mint hogy valaki nemcsak a biológiakönyvekből vagy éppen újságírói publicisztikákból tájékozódik, hanem személyes élménye is van a méhében fejlődő életről. Arra is gondoljunk, hogy olyanok is léteznek, akik később eszeveszett bűntudatot éreznek az abortuszuk miatt, és azt kérdezik a környezetüktől, miért nem segítették hozzá őket, hogy felelős döntést hozzanak.

Tovább
Címkék: abortusz

Megtagadjuk-e az áldozás jogát az abortuszpárti katolikus politikusoktól?

Az írás főbb megállapításai:

  • A katolikus kánonjog kiközösítéssel bünteti az abortuszban résztvevőket – de csak ha tudnak a szankcióról
  • Joseph Ratzinger korábbi bizalmas levelében szorgalmazta az abortuszpárt politikusok kizárását az áldozásból
  • Amerikában mégsem terjedt el a tiltás, pedig a kérdés régóta napirenden van
  • Mit kezdjünk az Antall-kormánnyal, mely 1992-ben az amerikaihoz hasonló abortusztörvényt léptetett életbe?
  • Hogyan ítéljük meg azokat a kereszténydemokrata kormányokat, amelyek nem szigorítják az abortusztörvényt?

 1.jpg

Tovább

Érvénytelen a gyermekvédelmi népszavazás: pirruszi vereség?

111_1.jpg

Az írás főbb megállapításai:

  • Miközben a genderről nem változott a véleményem, a népszavazásért nem tudtam lelkesedni.
  • A referendumnak sem a Fidesz, sem az ellenzék választási győzelme esetén nem lett volna tétje.
  • A kormány fegyvere visszafelé sült el, és a „bolondbiztos” kérdések érvénytelenséghez vezettek.
  • Pedig a népszavazás létező, igaz, egyelőre tőlünk nyugatra teret hódító jelenségekre reagált.
  • Utódaink közreműködése nélkül nem tudunk sokat tenni gyermekeink jövőjéért.

Tovább
süti beállítások módosítása